Szeretettel várjuk Önt és kedves családját kampányzáró rendezvényeinkre:
2010. szeptember 29-én 18 órakor a Zeneiskolában Fördős Attila polgármester jelölttel beszélget Bíró Zoltán, az MDF alapítója, első elnöke.
2010. október 1-én 18 órakor kampányzáró a Madách Imre Művelődési központban. Vendégünk lesz: Harrach Péter, a KDNP frakcióvezetője.
Fellép az Acoustic Trió és a Fónay Humánia Társulat művészei.
Sok szeretettel várjuk!

A KDNP jelöltjei a választók több mint 10 %-ának élvezik a támogatottságát, Fördős Attila független polgármesterjelölt pedig több mint háromezer ajánlószelvényt gyűjtött össze, hangzott el a szervezet mai sajtótájékoztatóján. Gozmány Gabriella a KDNP váci sajtófőnöke szerint ebből az olvasható ki, hogy a KDNP jelöltjei komoly eséllyel vághatnak neki az október 3-i önkormányzati választásoknak. Fördős Attila szerint a váci polgármesterjelöltek különböző adatokat mutatnak be város gazdasági helyzetéről, ezért kötetlen beszélgetésre hívta ki a regisztrált polgármesterjelölteket. Fördős Attila szerint ezzel a módszerrel valóban be lehetne mutatni a váci választóknak, hogy a jelöltek hogyan látják a város valódi vagyoni és pénzügyi helyzetét. 

Örömmel tájékoztatjuk a Tisztelt Választópolgárokat, hogy a Helyi Választási Bizottság a mai napon minden körzetben nyilvántartásba vette  jelölő szervezetek közül elsőként a Kereszténydemokrata Néppárt képviselő jelöltjeit.
Emellett a mai napon a KDNP váci szervezete az eddig összegyűjtött nagy mennyiségű megyei listás ajánlószelvényt a FIDESZ-KDNP Pest megyei lista támogatása céljából leadta.

Nincs is szebb, mint a remény. Igazi jól kiképzett pártólommal mártogatott cikket tárt elénk a jó öreg Váci Napló. Nyúlfarknyi, mégis annyira megmosolyogtató. A „Bóth - Pető párharc”, amely érzésem szerint kissé nagyvonalú, amolyan Pató Pál uras nyugalommal pácolt kijelentés merőben leegyszerűsíti a talán eddig legszínesebb politikai palettát. Igazi kevert, újszerű, és meglepő, már-már kibogozhatatlan összefonódások, és érthetetlen erőviszonyok egymásnak feszülése az, ami mi most oly jellemző városunkban. Mindent lehet tehát ennyire naiv egyszerűséggel jósolni, például előbb vándorolnak el szavazni a Memento Mori múmiái, minthogy ilyen hideg nyugalommal kiáltsanak a cikk információi. 

A nagyberuházásokkal kapcsolatban tartott sajtótájékoztatót Fördős Attila önkormányzati képviselő. Ezen a tájékoztatón Ványi Lászlóné az Összefogás Frakció nevében közleményeket olvasott fel.
Forrás: Dunakanyar Kistérségi Televízió

A napokban megjelent Bóth János polgármesteri programja, amely majd minden váci háztartásba eljutott. Igyekeztem figyelmesen tanulmányozni és megérteni. Miután többször is végigolvastam, majd a valóság, valamint a magyar nyelv szabályai és a demokrácia alapelvei szerint értelmeztem, MAGYAR NYELVRE lefordítva a következőket tudatja velünk , váci polgárokkal az MSZP Vác Városi Szervezete és dr. Bóth János, mint felelős kiadó. 1. A cím: „ Biztonságos jövőt építünk – biztonságos várost építünk” A jövő építése a jelenben, sőt a múltban kezdődik. Bóth Úrnak ( még elvtársként ) volt szerencséje Vác város múltját is „építeni”, ugyanis már a rendszerváltásnak nevezett 1990-es évet megelőző ciklusban – tehát még erősen a pártállamban – ő volt a város tanácselnöke. Az akkor zajlott tanácsülések ( mai viszonyok között: képviselőtestületi ülések ) légkörét több diák is megtapasztalhatta, aki ún. rendhagyó történelem óra keretében gimnazistaként meglátogathatta a Városi Tanács üléseit. A népi demokrácia tipikus megnyilvánulásaként Bóth elvtárs – a demokrácia fogalmát nyilván nem ismerve – meglehetősen diktatórikus módszerekkel vezette ezeket az üléseket. Egykori szem- és fültanúk beszámolója alapján folyamatosan félbeszakította azokat a tanácsi képviselőket, akik olyan álláspontot képviseltek, amely ellentétes volt az övével. A számára érdektelen hozzászólások esetében – a külső szemlélőként jelen lévő diákok számára is – félreérthetetlenül, unott arckifejezéssel jelezte nemtetszését. Úgy tűnik, úgy röppent át a fejünk felett az elmúlt 25 év, mintha mi sem változott volna. Az sem, hogy Bóth Úr továbbra sincs tisztában – most már a polgárinak mondott – demokrácia játékszabályaival. De hát mitől is lenne tisztában. Senki sem tanította meg neki. Ekörben párttársaitól, ha akart volna, sem tudott volna tanulni. Más témában azonban – úgy tűnik - szép számmal akadtak tanítómesterei. A választási kampányának címe azt sugallja, hogy a jelenben rettegésben, félelemben élünk. De akkor jön a mi „hősünk”, aki megvéd minden váci polgárt a reá leselkedő számos veszélytől. Mintha ismerős lenne a recept. Szinte minden történelem könyvben olvashatjuk: a diktatúrák megálmodói és diktátorai úgy jutnak hatalomra, hogy magukat a nép ( nemzet ) egyedüli védelmezőiként tüntetik fel. Szinte érezze úgy a nép, csak benne bízhat, csak Ő hozhatja el számára az üdvözítő és biztonságos jövőt. És mindenkitől, aki nyilvánvalóan a nép ellensége ( értsd: mindenki, aki mást gondol és más véleménye van ) , majd ő, a vezér fogja megvédeni az Ő népét. Nem kell oly messzire menni. A XX. század első harmadában Európában két országban ( Szovjetunió és Németország ) is – ugyan ellenkező szélsőséggel – kialakult olyan diktatúra, amely hasonló ígéretekkel kezdődött. A baj az, hogy milliók hittek nekik. A következményeket ismerjük. Senki sem kívánja ismét átélni. Legfeljebb azok, akik hasznot húznak belőle. Csak bízhatunk benne, hogy a történelem nem ismétli önmagát – Vácon sem. A címhez még csak annyit hozzáfűzve: ha nem biztonságos a jelen ( mert hogy Bóth Úr biztonságos jövőt épít ) és nem biztonságos a város ( mert hogy Bóth Úr biztonságos várost épít ), akkor csak halkan kérdezem: ki miatt nem biztonságos MOST ? Ki a város polgármestere, immár 8 éve ? Ki határozza meg a város arculatát ( minden ) szempontból, ahogy ő mondja „szerényen”: a „Bóth-éra” nyolc éve alatt ? A választ mindenki tudja. 2. Bóth Úr demokrácia fogalmáról – szigorúan a programja alapján Idézet a kiadvány 3.oldal 1. bekezdéséből: „Mindvégig kiemelt feladatomnak tekintettem a városban élők alapvető létfeltételeinek javítását, a szociális biztonság erősítését és a város népességmegtartó erejének növelését.” Nem szokatlan Bóth Úrtól az egyes szám első személy használata. Egy probléma van ezzel a kijelentéssel: azt sugallja, hogy megfogalmazója úgy gondolja, polgármesterként olyan feladatok megoldására hivatott, amelyhez a valóságban nem sok köze van. Az önkormányzatiság alapelvei szerint – és Vác Város szervezeti és működési szabályzata szerint is – a polgármesternek döntési jogköre fontos, stratégiai kérdésekben gyakorlatilag nincs. Minden érdemi kérdésben a döntési jogosultság a Képviselőtestületet illeti meg. Bóth Úr nyilván erről a fontos – ám általa mellékesnek tartott – tényről, úgy tűnik, megfeledkezett. Mindazon feladatokhoz, amelyek az idézetben szerepelnek, Bóth Úr személyének köszönhetően nem hiszem, hogy bármilyen eredmény köthető. Ha így van, várjuk a cáfolatot ! További idézet a fenti pontból: „Különös jelentőséget adott e törekvéseimnek a pénzügyi-gazdasági világválság nálunk is érezhető súlyos hatása.” Ismét csak megkérdezem: Bóth Úr az elmúlt évben – polgármestersége mellett – nem „véletlenül” országgyűlési képviselőként is szolgálta Vác városát ? Ha valóban KÉPVISELŐKÉNT is dolgozott Vácért, akkor kiket képviselt ? Bennünket, váciakat vagy valaki MÁST ? Ki is szavazta meg azokat a nemzetrontó intézkedések tömegeit, amelyek az ország népét és bennünket váciakat is a pénzügyi-gazdasági válságba sodortak ? Kinek a pártja írta alá azokat az IMF-fel kötött hitelszerződéseket, amelyek miatt még unokáink is hiteltörlesztéseket fognak fizetni a világ leggazdagabb bankárainak ? Erre kapott felhatalmazást Bóth Úr ? És ezek után még Ő hivatkozik cinikusan a pénzügyi és gazdasági válság súlyos hatásaira, és arra, hogy Ő törekszik ezek leküzdésére ? Ő törekszik, aki az önkormányzat által üzemben tartott szolgálati gépkocsija után országgyűlési képviselőként felvett üzemanyag költségtérítést „elfelejtette” befizetni a váci önkormányzat kasszájába ? Mennyi is volt ez a 8 év alatt ? Néhány millió ? 3. „Az egészségügyi és szociális rendszer fejlesztését stratégiai fontosságú kérdésként kezeltem” – idézet a 3. oldal 2. bekezdésének címéből Bóth Úr nagy sikernek nyilvánítja a Városi Kórház felújítására pályázati úton szerzett 2 milliárd forint megszerzését. Ez a tény önmagában örömteli. Nem szól azonban arról, hogy a pályázati pénzek érdemi felhasználására – a pályázati feltételek megsértése miatt – gyakorlatilag alig-alig került sor. Ennek a projektnek az érdemi befejezése a következő Képviselőtestület igen fontos feladata lesz. Nem szól arról sem, hogy Vác városa a Kórház súlyos eladósodása révén súlyos költségvetési problémákkal küzd. Lehet, hogy az Önkormányzat nem vett fel jelentősebb hitelt, ugyanakkor a Város tulajdonát képező, legnagyobb költségvetéssel bíró intézmény számtalan tartozását nem tudta kifizetni és komoly adósságai vannak. Nyilvánvalóan ezekért a városnak kell helytállnia. Vajon ki a felelős a helyzetért és ezt miért nem hozzák nyilvánosságra ? 4. Munkahelyteremtés – vízellátás javítás – iskolák fejlesztése • Bóth Úr saját sikereként könyveli el, hogy a városban az elmúlt 4 év alatt két ( azaz 2 ) jelentős magánberuházás nyomán létrejött termelőegység valósult meg. ( Lsd. 3. oldal 1. bekezdés ) Vajon ha megkérdeznénk ezen vállalkozások tulajdonosait, akkor ők is Bóth Úr polgármesteri erényeivel azonosítanák a döntésüket ? „Mindez összességében több, mint 100 új munkahelyet eredményezett” – írja a kampányfüzet. De vajon azt miért nem említi, hogy a Vácon megszűnt vállalkozások miatt ( többek között Bóth Úr és pártja „eredményes” országgyűlési tevékenysége által ) hány munkahely szűnt meg a kis- és közepes vállalkozások körében ? A General Electric ( Tungsram ) bezárt gyáregységéről már nem is beszélve, ahol családok generációi dolgoztak az elmúlt évtizedekben. • A Dunamenti Regionális Vízmű beruházását is valószínűleg Bóth Úr saját jövedelméből szponzorálta és nem a Vízmű nyereségorientált gazdálkodása eredményezte. • Az 5. oldal 1. bekezdése szerint: „Pályázati pénzből megépült a Boronkay György Műszaki Szakközépiskolához csatolt Centroszet Szakképzési Központ. A közel 700 milliós beruházás nemcsak a város vagyonát növelte, hanem jelentősen bővítette az intézmény szakmai és tudományos lehetőségeit is.” Az idézetből csupán az utolsó fél mondat valós. A Boronkayhoz nem csatolták hozzá a Szakképzési Központot, ugyanis a Szakképzési Központnak a Középiskola egyik alapítója és tagintézménye. A beruházás a Szakképzési Központ sikeres pályázata nyomán jött létre, amelyet az iskola bővítése során folyt építkezésen kihelyezett tábla is büszkén hirdetett. Jelen állás szerint a beruházás a Szakképzési Központ égisze alatt jött létre, Bóth Úrnak, mint polgármesternek sok köze nem volt hozzá. Talán csak annyi, hogy ő vágta át a szalagot az átadáskor. A beruházás sikeres megvalósítása szinte kizárólag az iskola vezetőinek és a beruházást támogató egyéb szervezeteknek köszönhető. A Piarista Gimnázium pályázati úton elnyert támogatását sem Bóth Úr lobbizta ki. Az iskola felújítása és korszerűsítése az Önkormányzat és Bóth Úr személyétől függetlenül történik.

Előrebocsátom, nem kell semmilyen szélsőséges időjárásra gondolni. Máshonnan fúj a szél. Torlódnak az erdélyi Fidesz-szimpatizánsok, alig tudom számba venni őket, ugrásszerűen meg nőtt a narancskedvelők tábora. Ez rendjén van, mert nyolc év sok, volt idő ki- és megismerni a komcsik bandáját, akik időközben széthordták, elosztották egymás között az ország kicsinyke vagyonát. Szép kis társaság nőtt egybe az évek folyamán, két lopás között szapulták a polgári oldalt, annak vezetőjét, a sározásból nem maradtak ki a markovisták sem. Jól jött minden visszhang a komcsiknak, hálából Béla és legénysége belenézhetett a kívánságkosár Szülőföld Alapjába. Most olvasom, Markó Béla máris berzenkedik, mert rengeteg panasz érkezett hozzá a pályázatok elbírálásáról. Ezt viszont nem tudja szó nélkül hagyni. Lehetséges, a kormányváltást követően valakik elzárták az udemeré felé folyó egyik pénzcsapot. Innen indulhat Béla nyugtalansága, az RMDSZ-katonák beszólhattak, hogy nem dől a lé. Nagy úr a szokás, mondogatta nagyapám, a jót könnyebb megszokni, mint a rosszat, tette hozzá gyorsan. Az ismeretlenek serege most azon dolgozik, hogy a narancsszedésben is elsők legyenek, lehetőleg úgy, hogy a gyümölcsös közelébe se kelljen menni, hanem ha lehet, a narancs házhoz menjen lé formájában. Amióta kormányváltás volt Magyarországon, Székelyföldön is kelendőbb a narancs, a narancs szín, egyszeriben sokan áttértek a vörösről, mert most ez a menő. Az RMDSZ fotósa Magyar Nemzet-es pólóban jár, az ultratulipános polgármester a Fidesz-szel példálózik, tegnap még Gyenesei elvtársat ölelte keblére, az idén már előadó volt a tusványosi táborban. Változnak az idők, változnak az emberek… Jut eszembe a máréfalvi polgámester esete, aki 2008-ban az európai parlamenti választások idején, úgy viselkedett, mint egy fizetett állami zavaróállomás, amikor megérkezett falujába Tőkés László és Orbán Viktor. A központi park kapujára lakatot tettetett, elzárt minden utat a hősök emlékműve irányába, majd a kultúrház emeleti ablakából vezényelte a sofőrembereket, hogy zúgassák az erőgépeket, amíg a vendégek szólnak a tömeghez. Most viszont Fidesz-barát és az összefogás híve. Szíve rajta, de legalább egy bocsánatkéréssel jelentkezhetne azok felé, akiket megalázott azon a nevezetes napon. Van egy másik történet: a vállalkozó nyolc éven keresztül a szoci, de különben „jó magyar érzelmű” vállalkozókkal üzletelt, az üzletben nincs politika jelszó alatt, most újra Fidesz-barát, narancs színű pólóban jár, sőt ugyanilyen nyakkendőt hord és Kárpát-medencében gondolkodik. Ők tudják, mikor kell váltani, a köpenyeget forgatni, megérzik a pénz szagát. Ki ne emlékezne 2002-re: amikor Medgyessy elvtárs jutott hatalomra, a vérnarancsosok úgy eltűntek, mint a kámfor, a tusványosi táborból a Félszigetre szivárogtak, most viszont a nagy összefogásban megint a narancslére szomjaznak. Vigyázat, sok a vérnarancs, én szóltam!

A Parlamenti választások után furcsa érzések keringenek bennem és őszintén remélem, ezzel nem vagyok egyedül! Hosszú évek teltek el úgy, hogy az ember a szavazatáért nem azt kapta, amit vártunk. Most az Önkormányzati választások előtt kezdődik a régi nóta. De sokan vagyunk akik felismerjük a megtévesztőket, a sok színűeket, a könyöklőket és hazugokat! Elértem Isten akaratából nyugdíjas koromat, az életben sok-sok kellemetlen élményben volt részem politikai hovatartozásom miatt. Őszintén örültem a Fidesz és KDNP összefogásnak és nagyon nagy politikusnak tartom Orbán Viktor Urat! Csak egyet nem értek, de azt nagyon, hogy miért nem jut el hozzájuk az a belső harc és széthúzás ami a választó kerületekben folyik, és főképpen miért adják mindehhez áldásukat? Nem kell elmenni példáért a gödöllői polgármester Úr esetéig ahol az Országos választások előtt egy jelenlegi államtitkár \"Úr\" kézfogása ellenére, most ellenjelöltet indít a Fidesz! Ez a bizonyos Pest megyei 2-es választó körzet a képviselőasszonyunkkal az élen talált nekünk egy világbajnokot!!! HURRÁ!!! Természetesen becsülöm a sportban elért eredményét, de amire most nem kis önbizalommal vállalkozik, ahhoz meggyőződésem, hogy a létra alsó fokát sem képes meglépni. Gyenge hivatkozásnak tartom, hogy a sport miatt ezután fejezi majd be felsőfokú tanulmányait, eddig hol volt a városért annyira tenni akaró és másokat arogánsan sértegető fiatal úr? Milyen tapasztalatot szerzett a város vezetésében, ha az önkormányzatnak még külsős tagja sem volt? Szerintem nem kevés pénzébe kerülne a városnak mellé kinevezni egy tapasztalt politikai tanácsadót! Nem beszélve arról, hogy az még akkor sem az ő véleménye lenne! Aki eddig sokunknak bizonyított, a városért becsülettel tenni akaró Fördős Attila Úr lába nyomába sem léphet! Az előző Önkormányzati választásoknál is segítséget kapott az MDF részéről a most regnáló polgármester! Most mi a tét kedves képviselőasszony? Ideje lenne országos szinten is felmérni, hogy ne a kecskére bízzuk a káposzta őrzését! De annak átpasszolását sem! Tisztelettel: Bencze András

Ma délelött egy kedves fiatalember csöngetett be hozzám és a Fidesz-KDNP nevében kérte az ajánló cédulámat. Elbeszélgettem vele, és elmondta, hogy nem váci, Budapestről jött, diák és hogy 550.- forintos órabérért szedi a Fidesz részére a kopogtatókat. Én eddig úgy tudtam, hogy csak a pártok tagjai végezhetnek ilyen megbizatást. Nem adtam oda neki, mert nem tudta magát igazolni.

A „Diákmunka” címet viselő beíráshoz szeretnék további adalékkal szolgálni. Valóban furcsa jelenség volt megfigyelhető városunkban a héten. Például fiatal lányka kopogtatott hozzánk is, támogatói cédulákat gyűjtve. Elbeszélgettem vele, ezért tudom, hogy ő például Dabasról jött, és étlen szomjan járta a számára ismeretlen utcákat órák hosszat. Minő véletlen szinte a kopogtató cédulát szóró postás nyomában! A másik, hogy hiába köztudott, melyik párt kit támogat és kik a jelöltjei, még is félrevezető szöveggel próbálkoztak az aktivisták Úgy folytatták a cédulagyűjtést, hogy az általuk társított név és párt nem egyezett a pártok által hivatalosan közzétett információval. Ebből én azt a következtetést is levonhatnám, hogy az erős jelölt személye nem kell, de a népszerűsége igen! Ez nagyon elszomorít!